A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2013. júl. 29.

2013. július 28.

Sziasztok, nagyon mozgalmas hónapunk volt és még elmaradásaim is vannak. Jó lesz, ha bekészítetek 3 napi hideg élelmet, olyan sok történést kell elmesélnem! 

Adós vagyok már igencsak az emlegetett sütögetős buli képeivel. Az az igazság, hogy nagy szerencsémre Csibi nem netezik, így talán nem fog megsértődni, hogy felteszem a kissé kompromittáló paparazzi fotókat, amik a féktelen bulizásáról készültek.

Az evés mellett rengeteget táncoltunk:



aztán csapatosan vonatoztunk:

Végül viszont Csibi annyit ivott, hogy teljesen kiütötte magát, Aldo haverjának kell hazavinni őt a hátán:



Így jár, aki nem szokta a szántást - vagy mi...

Pracli többi képe a buliról itt:

Aztán a dolgozóban is voltak érdekességek. Bobek úr rezidenciáján nagytakarítást tartottak, így ő közben felcsomozódott főnökék kezére és ott várakozott jóóó ssssszorosssan kappasssszkodva ssssszzzzzz:




Nagyot nőtt egy év alatt, már 3,5 kilós. Alig győzi Szöcske fogdosni neki a muníciókat...

Sajnos azonban otthon nem indult jól ez a hónap... Főnök nem akar róla sokat beszélni, de Tapi bácsi elköltözött tőlünk, főnök azt mondja valami vadászmezőkre a szivárványhídon túl. Az az igazság, hogy az nem tudom merre van, arra sosem szoktunk sétálni... 
Azt mondta én még kicsi vagyok és úgysem érteném ezt igazán. Igaza van, mert nem értem, miért akarna Tapika vadászni, hiszen már hét hónapja csak a teraszról is úgy tudott lemenni a 3 lépcsőn az udvarba, ha főnök fogta a farka tövét és egyensúlyban tartotta. És megfogni sem tudta volna a nyulakat, mert a szájánál pár hete nőtt egy hatalmas dudor is, nem hiszem, hogy azzal könnyen menne a vadászat. Főnök szerint ez egy különleges vadászmező, ahol minden kutya újra fiatal és erős lesz, pont olyan mint élete legjobb formájában és onnan figyelnek minket és vigyáznak ránk. 
Háát, nem tudom, de Tapika nagyon gyenge volt már mikor elindultak, már segítséggel sem tudott felállni és előző este sokáig küszködött főnök, hogy elállítsa a vérzést, ami a nagy dudorból jött a száján. Tapika reggel még kapott finom reggelit aztán megérkezett a kedvenc utazóalkalmatosságával Jerry foxi gazdija és ettől Tapi bácsi annyira vidám lett, hogy mosolygott, mikor nagy nehezen pokrócon betették. Pedig én már jó ideje nem láttam így örülni semminek. Főnök azt mondta Tapi imád autózni és nagyon boldog és nyugodt útja lesz így a vadászmezőre, ha így utazhat, mielőtt a kezében elalszik és átkel a hídon. 
Tényleg így is volt, nemhiába, főnök nagyon ismer már minket. 

Tapi bácsi több mint 8 éve vigyorogva költözött be a farmra és most mosolyogva költözhetett is el. 
Közben pedig nagyon tartalmas és boldog élete volt nálunk: 

Az első nap 2005.04.09. 

És az utolsó 2013.07.05.

R.I.P. Tapír bácsi alias Magichorse Brúnó 1999.01.19.-2013.07.05.
Soha nem feledünk, Morrissal és a többiekkel együtt vigyázzatok ránk!

Másnap még egyikünk elköltözött, de ez másfajta költözés volt. Ezt már egy hete tudtuk, erre készültünk, ennek örültünk. 
Ugyanis Bolyhos barátném múltkori vendégei nagyon kedvesek voltak, így ő úgy döntött főnökkel egyeztetve, hogy inkább velük tart és így saját, különbejáratú kétlábú főnöke lehet. 
Előbb átesett némi kis hasfelmetszésen, hogy valami felesleges kis fészkecskéket kivegyenek a pocakjából, aztán pár napig Jerryéknél wellnesselt és csak utána jött haza, mindössze egy napra, hogy összepakolja a kofferjét, és elkérje főnöktől az útlevelét. 

többi welness kép: http://goo.gl/OcCG0s

És másnap el is utazott a kedves hölggyel, akivel világjáró, dolgozóba járós kutya lesz, angol állampolgársággal...
Még fodrászhoz is elvitték:

Főnök nem egészen 3 napig bírta ezt a nagy űrt és kedden délután megérkezett a Stan és Pan páros a csongrádi gyepiről, ahol aznap elaltatták volna őket...

Silver és Coco 


Silver egy igazi nagy, izmos 30 kilós szeretetbomba srác, míg Coco egy aprócska borzasztóan megtört, félénk, kis törékeny 5,6 kilós hölgyike. 

Rémülten érkeztek a hosszú útról és nálunk töltenek pár hetet valami karanténban, amíg tovább utazhatnak a befogadó szervezetekhez, akik majd nekik is szerető családot keresnek. Ezen a karatén vagy min múlt az életük. Főnök nem bírta, ha ennek hiánya miatt haltak volna meg, mikor most nálunk lett ilyen hely... 


Aztán főnök szerintem rájuk is jó hatással lehetett, mert 2 hét múlva nagyon boldog vigyorgó kutyák lettek... 
Silvert fotózni sem lehet, mert mindig lelkesen pattog-pörög. (méghogy a foxik az aktívak...)


Aztán Silver el is autókázott a Szentendrei Árvácskákhoz



Coco még nálunk marad egy kicsit és ő is bálványimádó lett, mint sokunk a farmon...





Már velünk is mer kicsit haverkodni, szigorúan főnök fenekébe bújva. Minden képen rajta is van, vagy főnök mellett, vagy mögötte ülve bámulja áhítattal. 


Főnök biztos megint valami nagy ürességet érezhetett, mert alighogy elvitték Silvert, pár órára érkezett egy tök jófej foxigyerek, akit valami M3 autópálya mellett találtak csövezve. Ő lett az új lakónk, nagyon kamasz még, nagyon játékos, de mégis hihetetlen jófiú, majdnem mint én. És még csak nem is ugat (jó én is csak vinnyogok, - mint egy lány). 
Ezután főnöknek megint nem volt már hiányérzete...


Nyugi lett a neve, nagy barátságot kötött Aslannalm



aki BigBoss létére leereszkedett játszani vele.


majd én is beszálltam:



elvette mindig a labdám (jó, van másik, de nekem is pont az kellene épp): 


Csibinél is próbálkozott:



Anyáék bölcsen figyeltek csak minket:


A többi zsongós kép itt van Jerry gazdi jóvoltából.

Közben pedig remek híreket kaptunk Drágáról is, aki teljesen meggyógyult, rövidesen a lemezt is kiszedik az állkapcsáról és még gazdijelöltjei is vannak... 

Ilyen lett a csálészájú, félős kiskutya, akit félóráig kellett hajkurászni, hogy el lehessen kapni egyáltalán.




Aztán jött ismét a nagy meleg, így gyakran járunk az úszóedzésekre. 

Mixivel és Fürgével mi vérprofik vagyunk:




Aslan nemrég tanult meg úszni, de olyan jól megy neki, hogy már egy életmentő tanfolyamot is elvégzett, így professzionális vízikutyamentő lett:


Pracli képei az úszó tréningről és Jerry gazdi képei a falka másik részéről.


Öhhhöm, itt azért akadtak páran (Nanu, Bolda és anyám) akik még csak a hajótörött képzőnél tartanak, főnök próbálkozott a víziszonyuk leküzdésével és bár fejbúbig vizes lett, de ő győzött és mindenki jót úszott, - igaz csak kifelé... 

Matrica:



Nanee

és Bolda, akit a legpancsosabb volt bevinni a mélybe a kiúszási pontig:


Hááát, "hirtelen" ennyi jutott eszembe, rövidesen újabb történések várhatók.
Addig is Pááááááá!! Ragacs 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése